2012. máj. 15.
Hajnemmosás
2012. máj. 15. 12:32, a bejegyzést welfin írta
| még nincsenek kommentek
Címkék: haj, nemmosás
Szánom és bánom, már nagyon régen jártam erre. A kertünk viszont egyre szebb és annyi minden van már benne! Úgyhogy ez a mentségem, hogy most a fizikai világban teljesítek, de azért eszemben van, hogy nektek is írjak.
Két hete - szombaton lesz három -, hogy nem mostam hajat. Semmivel. Amikor esik az eső, akkor mászkálok kicsit kiengedett hajjal, hogy érje, de sajnos nem esik olyan nagy cseppekben, hogy át tudja áztatni a hajamat, így csak lágyítja és hullámosítja. Néha ám nagyon nehéz, mert iszonyatosan viszket a fejbőröm. Most brutálisan őszinte leszek veletek, úgyhogy undorodós emberek inkább ne olvassanak tovább. Amikor viszket a fejem, akkor jól megvakarom, azaz levakarok egy rétegnyi korpát, amit aztán kifésülök. A korpa még mindig hű társam sajnos. Időnként borzolom is a hajam, hogy érje levegő a hajhagymákat. Reggel és este megfésülöm alaposan. És kábé ennyi. Ami nagyon furcsa, hogy nem zsírosodik. Na jó, elöl a homlokom felett már egy kicsit, egy 2 cm-es sávban. De alig. Lehet, hogy a szemem kezd romlani, és már nem látom jól a hajam állapotát, de abszolút nem gáz. Tervem az, hogy bírom legalább két hónapig. Vagyis még hátra van 5 és fél hét. Ja, és azt sem lehet mondani, hogy nem járok mocskos helyeken: heti kétszer járok be fővárosunkba, illetve a kertünkben is eleget mászok a földön, meg persze jógázok is. Hetente be akarok számolni nektek a fejleményekről. Azt vettem észre, hogy amikor tejterméket eszek, akkor utána nagyon elkezd viszketni, úgyhogy a tejtartalmú dolgokat kerülöm. Most minden oké, teljesen király, nem érzek semmit, csak erős kíváncsiságot :-)
2012. márc. 28.
Loreena
2012. márc. 28. 8:56, a bejegyzést welfin írta
| még nincsenek kommentek
Címkék: zene
Ez most rendhagyó bejegyzés, mert most nem receptet és gondolatot jegyzek le, hanem egy csodáról írok. Zene, nevezhetjük úgy is, de a csoda jobban megfelel. Tegnap voltunk Loreena McKennitt koncertjén. 9-en voltak a színpadon, és amikor Loreena elkezdett énekelni, kicsordult a könnyem. Tiszta és gyönyörű. Még több tíz méterről is süt a kisugárzása. Vagy halhatatlan, vagy nem ember, vagy évszázadok óta hárfa mellé születik és énekel. Csak hallgassátok meg a Full circle című dalát.
Csak annyit tudok tenni, hogy megosztom ezt az élményt veletek, és megköszönöm Földanyának, Istennek, az angyaloknak és minden létezőnek, hogy élőben hallhattam, hogy érezhettem. Köszönöm.
2012. márc. 27.
Böjt
2012. márc. 27. 16:05, a bejegyzést welfin írta
| még nincsenek kommentek
Címkék: almaecet, böjt, csalán, medvehagyma, méz, olívaolaj, propolisz
A kerti munkás kezeket felpuhító cucc lejegyzése előtt a böjtről írok kicsit.
Nem vallási böjtöt tartok. Vagyis nem azért böjtölök, mert kell. Hanem azért, mert látom értelmét. Felnőttéletem első böjtölése "kell"-ből jött el, mert nem voltam elég eszes, hogy felfogjam a mögöttest. Poénos volt a dolog. Népi gyógyász suliba jártam épp, és karácsony előtt is lehet tartani egy böjtöt, hogy felkészülj a fényre, hogy megtisztulj a befogadására. A suliban jópáran elkezdték, én részemről ezt olyan úri huncutságnak tartottam, meg magamra néztem, és úgy döntöttem, hogy ebből nem nagyon van mit leböjtölni (nem vagyok az a vaskos típus). Aztán rá két napra begyulladt a bölcsességfogam, annyira, hogy részleges szájzárat kaptam. Vagyis csak püré ment be a számon, a kanalat is úgy kellett betuszkolnom. Közben pedig iszonyatosan fájt. Ja és előtte nővérem már többször tartott böjtöt, például a 7x3 naposat is, aminek a közepén van három nap, amikor csak vizet és gyógyteákat iszik az ember. Mondanom sem kell, hogy nem tartottam normálisnak. A szájzár viszont nagyon mókásan rávett arra, hogy ne ítéljek... Akkor úgy döntöttem, hogy oké, vettem az adást, így rá vagyok szorítva a böjtre. A mögöttes pedig annyi, hogy "teli edénybe nem lehet tölteni". Ezt a suliban mondta vezetőtanárunk, és ez a mondat úgy befészkelte magát a fejembe. Vagyis a böjt azért kell, hogy kitakarítsuk magunkat, hogy jobb giliszták legyünk :-) Értem ezalatt azt, hogy jobban tudjuk csatornázni az energiát. Ugyanis, ha egy cső sáros, arra belülről egyre több mocsok tud tapadni. De ha tiszta, a mocsok lecsusszan róla. Jujj, erre a hasonlatra még holnap is büszke leszek :-))
Nem csinálok ám valami drasztikus böjtöt, és mégis megvisel. A húst hagyom ki, meglepő módon így húsvét előtt. De nem ám csak péntekenként, hanem folyamatosan hamvazószerdától húsvét hétfőig. Ez 6 hét, azt hiszem. De most, hogy elég sok fizikai munkát végzek a kertben és a ház körül, elég durva tud lenni. Úgy kívánom a cubákokat, mint soha korábban. Marhapöri, paprikás csirke, rántott husi, főtt tyúk tormával, zsíros kenyér, szalonna, kolbász, hurka és még sorolhatnám. Ezek mind eszembe jutnak, hogy de jó lenne. Olyan ez, mint amikor elkezdtem a sampon megvonását, és istentelenül viszketett a fejem. Most a gyomrom viszket... Azt terveztem, hogy közvetlenül a vége előtt egy héttel az édességekre se nézek majd rá, de most már máshogy gondolom. Legalább az legyen.
Mit csinálok még? Reggelente olajrágok olívaolajjal. Aztán iszok 2 dl almaecetes vizet: vízben egy teáskanál mézet feloldok, majd egy teáskanál almaecetet is belekeverek. Tökjó üdítő egyébként. Eszek sok-sok medvehagymát, friss csalánhajtásokat. Valamint egy kockacukorra 9 csepp propolisz-tinktúrát is megeszek naponta. Az ilyenkor szokásos allergiám pedig nyüszítve próbál az odújából kitörni, de nem sikerül neki. Tehát hatékony ez így együtt, jelentem. Kedvesem, aki mindezek helyett inkább alszik reggelente, vagy dolgozik, most igencsak kínlódik: taknya-nyála egybe folyik esténként.
Hatékony, igen. Viszont böjtöm utolsó előtti napján egy bulira leszek hivatalos, ahol marhalábszár pörköltet főznek majd bográcsban. Na az lesz az igazi próba!
2012. márc. 5.
Mandulás-zabdarás arcradír
2012. márc. 5. 11:49, a bejegyzést welfin írta
| még nincsenek kommentek
Címkék: mandula, olívaolaj, só, zabliszt
Először is bocsánatot kell kérnem, hogy ennyi ideje nem jártam erre. Életem eddigi egyik legizgalmasabb dolga történik most velem, mert vettünk egy házat nagy kerttel és sok fával. Olyan, mintha régóta vártam volna a karácsonyt, és most megkaptam az ajándékom, de kicsit sok rajta a csomagolás, és még egy ideig elleszek a bontogatásával. Ez a ház és kert már jó ideje a türelemre tanít, és még csak most kezdjük el felújítani :-) Úgyhogy kellemes teendőim vannak, bokrokat igazítok, ültetek, palántázok, tervezgetek, és úgy általában alig bírok aludni, mert annyi tervem van a kerttel, és mindet most és azonnal szeretném elkezdeni megvalósítani, holott még talajszinten fagy van... Tegnap például voltunk kint, és Kályhás unokatesóm szédszedte az egyik kályhánkat, és poroltak rendesen Kedvessel. Úgyhogy csináltam estére egy jó adag arcradírt, hogy le tudjuk magunkról vakarni a koszt.
Hozzávalók:
mandula (darált)
zabdara vagy zabliszt
extra szűz olívaolaj
tengeri finom só.
Nekünk itthon szentbékkállai mandulánk van, minden évben elzarándokolunk oda, és veszünk egy nénitől, mert nekik sok van. Ez most töretlen, úgyhogy megtörtem, kibontottam, majd megdaráltam kb. 7 szemet. Aztán összekevertem egy evőkanál zabliszttel és egy evőkanál sóval. Majd löttyintettem rá egy kis olívaolajat, és jól összekutyultam egy fapálcával. Ezután egy kicsit az ujjaim közé vettem, és elkezdtem vele az arcomat radírozni. Durva egy anyag, az biztos, óvatosan kell vele bánni, de miután lemosod meleg vízzel az arcodat, isteni sima lesz. Kicsit ég majd a bőröd utána, meg pirosabb is lesz, de nyugi, elmúlik, csak a bársonyosság marad.
A következő egy kéztisztító dörzsi lesz, ami a tavaszi kerti munkák után jár a kezeinknek. Nagyon tudom utálni, amikor az ujjvégeim olyanok, mint a smirglipapír, és amikor textilhez vagy papírhoz érek vele, akkor áááá. Úgyhogy nagy reményeimet fektetem ebbe az elkészítendő cuccba, és a receptet megosztom veletek is.
2012. febr. 2.
Egyszerűen fogkrém
2012. febr. 2. 13:46, a bejegyzést welfin írta
| még nincsenek kommentek
Címkék: fogkrém, olívaolaj, só, szódabikarbóna, teafa, zeolit
Végre!!! Voltam szappanfőző tanfolyamon, és ott észrevettem a mosdókagyló mellett egy tubust, amire kézzel volt ráírva, hogy fogkrém. Gyorsan megkérdeztem a Szappanyos Asszonyt, hogy ezt is ő csinálja, és válasza az, volt, hogy igen. Aztán elmondta, hogyan. Aztán én hazajőve utánanéztem a neten is, és találtam egy másik receptet. Úgyhogy összemixeltem a kettőt, és csináltam belőle fogkrémet :-). Nagyon örülök neki, mert amikor a fogporos bejegyzésem készült, még nem volt használható recept a neten olyan anyagokkal, amiket szívesen használtam volna.
Hozzávalók:
zeolit fogpor (drogériákban kapható, magyar, tartalma csak zeolit)
szódabikarbóna
finomított tengeri só (ha lehet, akkor jódozatlan)
extra szűz olívaolaj (ha lehet, akkor bio, vagy mandulaolaj, vagy olyan ehető olaj, aminek az ízét szívesen érzed a szádban)
illóolajok: teafát és citromot használtam, de lehet szegfűszeget is, vagy akár borsmentát is.
A többsége a por alapanyag legyen. Tedd egy kis tálkába a porokat, és önts rá egy kevés olívaolajat, majd keverd el jól egy fapálcikával. Fogkrém állagú legyen, ha túl sok olaj sikeredett rá, akkor tegyél még bele a porokból. Majd tegyél bele 4-5 cseppnyi illóolajat, és azokkal is keverd el. Kész is! Kenheted a fogkefédre és pucolhatod vele a fogaidat. Ez is olyan jól tisztít, mint a fogpor, csak nem súrolja szét a fogzománcodat. Ne csinálj túl sokat, hogy eltartható legyen. Habzani nem fog, azt ne várd. De azért tisztít, és az összetevők még jót is tesznek a szájadnak. Kipróbáltam többször is, kis üvegcsében figyel a cucc a fürdőszobámban. Idővel lágyul, vagyis inkább folyósabb lesz, de ez nem rontja az alkalmazhatóságát.
Tapasztalat: bármilyen kérdésed van, idővel megkapod rá a választ. Csak türelem!
2012. jan. 28.
Kenőcsök képei
2012. jan. 28. 8:45, a bejegyzést welfin írta
| még nincsenek kommentek
Címkék: képek
Karácsonyra barátnőm fotóművész férjétől ezeket a képeket kaptam. Nagyon örültem nekik, a stylist hihetetlen ötletes, a fotók pedig gyönyörűek! Bevallom eleinte begörcsöltem a gondolattól, hogy az én kis kenőcseimet le akarják fotózni profik, és akkor majd új és más üvegcséket kell használnom, mert azok szebbek és jobbak, de aztán kinyitottam az ajtómat, és engedtem bejönni az ajándékot. És az üvegcséket is békén hagyták. Ezek a képek mindig megmelengetik a szívem, úgyhogy ezúton is köszönöm!
Az egyes receptekhez is beteszem őket. A fotóművész elérhetőségei egyelőre tőlem kaphatók meg, honlapját majd beteszem a kedvencek közé. De addig is bátran keressetek meg, ha érdeklődtök a munkái iránt (ő nem a Fantasztikus fotós, akit most megtaláltok jobb oldalon, ő Fotóművész néven fog futni).
Ajakbalzsam, ahogy látható is.
Aranyér kenőcs.
Dezodor.
Fogpor. Ez egyszerűen zseniális!
Popsikenőcs.
Rózsás kence.
Testápoló bonbonok.
Nekem tetszik. Nagyon!
2012. jan. 25.
Csipkebogyós kenőcs
2012. jan. 25. 9:50, a bejegyzést welfin írta
| még nincsenek kommentek
Címkék: csipkebogyó, kakaóvaj, mandulaolaj, méhviasz, tinktúra
A nemrég készített csipkebogyó tinktúrámból használtam fel egy keveset ehhez a kencéhez. A tinktúra készítését láthatjátok egy korábbi bejegyzésben. Eddig alkoholos kencét még nem csináltam, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam, hogy mi is lesz a dologból.
Hozzávalók:
mandulaolaj
kakaóvaj
méhviasz
csipkebogyó tinktúra.
Természetesen más olajokat is lehet hozzá használni, pl. a lenmagolaj nagyon jó ezekben a száraz levegőjű időkben, bár az illata kicsit kesernyés. Az olajból, kakaóvajból és méhviaszból gőz fölött készítettem egy alapkenőcsöt (azaz először az olajat felmelegítettem, majd beleolvasztottam a kakaóvajat, majd a méhviaszt). Kicsit hígabb alapot csináltam, hogy ne dermedjen meg hamar kihűlés közben. Úgy gondoltam, hogy kihűlt állapotában érdemes hozzákevernem a tinktúrát, és akkor nem vesznek el belőle vagy alakulnak át a gyógyító anyagok. És jól tettem, hogy így tettem. Egy feles pohár aljára öntöttem egy kis alkoholos csipkebogyó kivonatot (max. 1 centnyit), és annyit kevertem hozzá. Tökjól elkeveredett, pedig azt hittem, hogy a vízhez hasonlóan majd sokat kell vele foglalatoskodni, de nem így lett. Arcomra kentem, és így gyakorlatilag egyben megoldottam az arctonikozást meg a krémezést. Jó anyag lett (az arcom is, meg a kenőcs is :-)).
Bőrradír és ekcéma
2012. jan. 25. 9:25, a bejegyzést welfin írta
| még nincsenek kommentek
Címkék: bőrradír, ekcéma, olívaolaj, só
Ezt a receptet testápoló vajak tanfolyamon hallottam, és mivel elég sokan kérdezgetnek ekcéma kezelése ügyében, ezért megosztom veletek is. Ha nem vagy ekcémás, akkor viszont nagyon egyszerű és egészséges bőrradírt készíthetsz így. Ha nem vagy ekcémás, akkor variálhatod zabdarával, kukoricadarával, mákkal is, de ezeket felhasználva nem olyan sokáig eltartható a cucc. Ha nem vagy ekcémás, akkor 1. örülj neki, 2. tapasztalataim szerint te valahogy máshogyan kínzod magad (én sem vagyok, de nekem pl. a fogaim jelzik a problémáimat). No de a lényeg!
Végy egy doboz jódozatlan finom tengeri sót és egy üveg extra szűz olívaolajat (lehetőleg tiszta helyről származót vagy bio-t). Ezeket nem fogod mind felhasználni ehhez a recepthez, de valahogy csak találsz a maradéknak helyet a konyhában :-). Végy egy kisebb befőttesüveget, és töltsd meg 3/4-ig sóval. Majd önts rá olívaolajat, és közben kevergesd egy fa spatulával (vagy egy fakanál nyelével). Addig önts és keverj, amíg a só már nem vesz fel több olajat, vagyis amikor jól kenhető massza lesz belőle. Kész is vagy. Zuhanyozás előtt kend fel az érintett területre, és masszírozd be lassan. Ha sebes a bőröd, nagyon óvatosan csináld, mert a só erősen csípheti. Ez esetben a sebes részre én csak olajat kennék, hogy ne sértsem fel. Majd zuhany alatt mosd le a sót magadról. Egy kevésbé sajnált törülközővel szárogasd meg magad, mert a víz nem viszi le az olajat, így a törülköző fogja felszívni egy részét. Ennyi az egész. Testradírozásnál hasonlóan járj el.
Ekcémánál (és minden egyéb betegségnél persze) érdemes a kiváltó okokon is elmélkedned. És itt nemcsak a fizikai okokra gondolok, azaz a vegyszeres, mű életünkre és ételünkre, hanem a lelki okokra is. Keress rá a neten, hogy mit is jelez számodra ez a bőrtünet, és javaslom, hogy találj ki magadnak egy mantrát erre, amit mondogatsz bármikor, amikor eszedbe jut. Például nekem túl szűk az állkapcsom, így nem férnek el a fogaim, ergo beszűkítem magam számára a teret, ezért a következőt mondogatom: Az én terem a világmindenség, lehetőségeim tárháza végtelen.
Jó, mi?
2012. jan. 10.
Sütőtök az arcra és az arcba
2012. jan. 10. 16:00, a bejegyzést welfin írta
| még nincsenek kommentek
Címkék: rozmaring, sütőtök, tökmagolaj, zsálya
Az elmúlt évek nagy kedvencei nálam a sütőtök és a cékla. A cékláról már írtam korábban recepteket, bár egy van még, amit még ki akarok próbálni: céklás ajakpirosító. Ha megtettem, leírom a tapasztalataimat.
A sütőtököt már gyerekként is szerettem, bár nem volt olyan sokszor, mint ahogyan jó lett volna. A gesztenyével együtt valahogy ünnepszámba ment, ha volt nálunk, nem is értem, miért. Pedig milyen jó kis édességpótló mindkettő... A sütőtök pedig nemcsak enni jó, hanem kenni is: csinálhatsz belőle egyszerű arcpakolást. Olvastam olyat, hogy joghurttal vagy tejszínnel keverd össze a nyers lereszelt tököt, de olyat is, hogy almaborral. Én maradtam a legegyszerűbb megoldásnál: sült tök készítésekor kis adagot félretettem, összevágtam, és csak felraktam az arcomra. Ha rossz a kedved, feltétlenül vidítsd ezzel magad. Olyan narancssárga lett tőle az arcom, hogy nem bírtam ki röhögés nélkül. Lemosható ugyan, de kicsit sárgább marad a bőröd, úgyhogy este érdemes ezt elkövetni. Az viszont tény, hogy nagyon jót tesz az arcbőrnek, az enyém szinte babapopsi lett (és itt most nem a kakisságára gondolok... :-)). Kicsit húzza a bőrt, mikor száradni kezd, de ez alig érezhető. A sápadt téli arcunknak csak ajánlani tudom.
Ha pedig úgy döntesz, hogy inkább megennéd? Akkor csinálj sült tököt, de egy kicsit másképp. Vágd fel darabokra a tököt, magvazd ki, ahogy szoktad. Tedd bele tepsibe, majd csurgass rá tökmagolajat, tegyél rá egy kis zsályát és rozmaringot. Vagy csak rozmaringot. Tökjól :-) néz ki a narancssárga a zöldesfeketével. Majd így süsd meg, és ínyenckedj! Ha pedig van otthon egy kis friss gyömbéred és egy almád, akkor készíthetsz belőlük feltétet is a tökre. Vágj apróra egy vöröshagymát, pucold meg a gyömbért és az almát, majd vágd ezeket is fel darabokra. Vajon párold meg a hagymát, majd tegyél bele kettő szegfűszeget és egy kis őrölt fahéjat. Kevergesd, de vigyázz, le ne süljön. Majd tedd hozzá a gyömbért, sütögesd így is a vajon, aztán önts hozzá egy kicsike vizet. Kicsit sózd, borsozd. Végül tedd hozzá az almát, és lekvárszerűségűre főzd. A masszát csak tedd a sült tökre és élvezd az ízeket!
2011. dec. 12.
1000 látogatás!
2011. dec. 12. 21:49, a bejegyzést welfin írta
| még nincsenek kommentek
Címkék: köszönöm
Ezennel ünnepélyesen bejelentem, hogy november hónapban több mint 1000 látogatás volt a blogon! Erre csak két dolgot tudok mondani.
1. Anyám!
2. Köszönöm nektek, hogy megtiszteltek figyelmetekkel!
Minden látogatómat az Ég áldja, és a Föld hordozza! (akkor is, ha keresőrobot :-))
Jóga
2011. dec. 12. 21:35, a bejegyzést welfin írta
| még nincsenek kommentek
Címkék: jóga
Kedvcsinálónak ajánlom Björk azonos című dalát meghallgatni a következők mellé.
Kezdem az atomoknál, ahogyan egyik nevelőtanárom a koliban, ha megkérdeztük egy kémiai problémáról. Hirtelen nőttem kamaszkoromban, így meglehetősen suta a mozgásom és hanyag a tartásom. Erre a labdasportok rátettek még egy rakással, mint tudjuk, a kosarazás nem a cicás mozgást támogatja. Úgyhogy a jóga meg én jó ideig csak távolról szemléltük egymás ténykedését. Jártam asszonytornára a nagynénémhez, többször elvégeztem nála az Aviva tanfolyamot, de az más tészta. Aztán már nagyon kínlódtam a mozgáshiánytól, és láttam, hogy az uszodában tartanak jógaórát is. Egy kemény köhögéses időszakon voltam túl idén márciusban, és egy kis erősítés kellett. Úgyhogy elmentem, gondoltam: egy életem, egy halálom, megpróbálom. Na annyira le voltam gyengülve, hogy az óra felét pihenőpózban töltöttem, mert nem bírtam az iramot. Izzadtam, lihegtem, nem is hittem volna korábban, hogy ez ilyen nehéz. De nem hagytam annyiban. Valahogy azt éreztem, hogy tudom ezt jobban is. Tudtam, hogy jobban is tudom. Azóta is csinálom. Már olyan is volt, hogy egyedül csináltam itthon. Vannak nehezebb időszakok, amikor nem bírom végig a hegyállást, de volt már olyan többször, hogy büszke lehettem magamra. Hatha jóga, amit tanít a tancinénink. És azóta változik a testem, a kaják, amiket kívánok, a megérzéseim erősödnek, a teherbírásom nő, mind testileg, mind lelkileg. Azt is észrevettem, hogy nemcsak a lélek hat a testre, hanem a test is a lélekre. Ha elkezdek lazítani vagy nyitni valamit, pl. a csípőmet, akkor a hozzá kapcsolódó (vagy neki megfelelő) lelki problémák is felszínre kerülnek, és megoldásra vagy elengedésre jutnak. Mélyen megértettem saját testem példáján azt, hogy bocsássam meg magamnak azokat a feszültségeket, melyeket az izmaimban raktároztam el. Aztán ennél tovább is jutottam: ne kelljen eljutni a megbocsátásig, hanem ismerjem fel a konfliktusokat magamban, mielőtt beletenném őket a testem egyes részeibe, az inakba, a húsba. Ha felismerem őket, ahelyett, hogy rágódok rajtuk, és nem tárolom el a feszültségeket, akkor egy idő után kevesebb a testi fájdalom. Persze ezekhez az kellett, hogy legyenek olyan ászanák, amik lelkileg kihoznak a sodromból. Nem azért, mert fájdalmat érzek közben. Korábban sohasem éreztem azt, hogy egy mozdulat a lélekbe hatol be. A zé ülésben még a mai napig is erősen rámjön a sírhatnék. Nem fáj, hanem valamit belül szakít fel, és volt már olyan, hogy hangtalanul zokogni kezdtem. Megdöbbentő érzés. Ezt magyarázza meg valaki, aki végtelenül racionális :-)
Aki nem hiszi, járjon utána!
(Értem ez alatt azt, hogy aki most lepuhányoz, az menjen el egy másfél órás jógára, és csinálja végig becsülettel, aztán mondja el a véleményét.)
2011. nov. 14.
A HTB-k avagy a családanyák dicsérete
2011. nov. 14. 22:03, a bejegyzést welfin írta
| még nincsenek kommentek
Címkék: családanya, htb
Elmélkedtem eleget azon, hogy mit írjak ide, és hogy írjak-e egyáltalán. Aztán női virágzásunk kapcsán egy családanyával összehozott a sors az interneten, akinek a múlt héten írtam egy lelkesítő e-mailt, hogy csak így tovább, és így összefoglaltam a lényeget.
Akinek mesélek arról, hogy mit is csinálok, általában úgy reagál, hogy én könnyen beszélek, mert megtehetem. Aztán érdekes tanulmányokról hallottam a rádióban, és emiatt átgondoltam a dolgok költségoldalát. Mert mit csinálok? Jelentem: alapmunkákat végzek a cégünkben, és emellett időm nagy részében háztartásbeli vagyok, azaz HTB. Ha lenne gyermekem, akkor előrelépnék a ranglétrán a tisztes családanya elnevezésig, de egyelőre csak maradok hátébé. Szóval mit is csinálok? Kétnaponta, vagy ha finomat sikerül, akkor naponta főzök, napi x-szer mosogatok, takarítok, mosok, vasalok, bevásárolok, elmélkedem a reggeli-ebéd-vacsora kombón (mit találjak ki mára, ami tápláló, finom, és nem ettük még ebben a hónapban, vagy legalább az elmúlt héten?), elkészítem a kozmetikumainkat, őrzöm az egészségünket (gyógynövényeket gyűjtök, teát főzök, megisszuk, tinktúrákat készítek, kenegetjük, stb.), és tanulok új dolgokat, hogy az előbbieket egyre hatékonyabban tudjam csinálni. Mert ezek érdekelnek. Mert elegem lett abból, hogy szó szerint kiütést kapjak a rengeteg melótól, meg aranyeret, meg fejfájást, meg stresszes életet, meg rossz gyomrot, stb. És rájöttem ám arra, hogy fizikálisan ezt nem semmi csinálni. Hogy igenis nem herevere az, ha naponta főzöl, mert rengetek mosogatással jár, meg kitalálással, meg bevásárlással. Rájöttem arra is, hogy ez iszonyatosan nehéz lehet egy olyan asszonynak, aki eddig a munkahelyén dolgozott, eljárt valahová enni, aztán szült egy gyermeket, és ezt az egészet hirtelen a semmiből tökéletesen kellene csinálnia, mert ez "csak" házimunka és "csak" főzés. Olyan ledegradált lett ez manapság. Olyan lenézetté vált az otthon lévő családanyák élete, mert nekik olyan könnyű, hiszen nekik legalább nem kell dolgozni is egy munkahelyen. A rádióban viszont egy svéd vagy finn anyukát hallottam beszélni, aki elmondta, hogy ott támogatják azt, aki otthon marad, és főz a családjára, mert eljutottak odáig, hogy rájöttek, ez olcsóbb a társadalomnak. Ugyanis így nem kell menzákat üzemeltetni, asszony egészségesebben főz változatosan, így a család egészségesebb, van idő a gyermekekre, így azok kevésbé kezelhetetlenek, ergo kevesebb az egészségügyi költség rájuk vonatkoztatva, mert ritkábban betegek. Vagyis igaz, hogy kevesebb pénz áll a családhoz, mint ha anyuka is dolgozna valahol, viszont kevesebb pénz is kell, mert nem kell annyi kajára, meg gyógyszerre, meg bébiszitterre, meg plésztésönre, meg egyéb elektronikus anyapótlékokra. Arról nem is beszélve, hogy esetünkben még vegyszereket sem kell vennünk a boltban, mert megcsinálok mindent én, és nem mellékesen ezek tiszta cuccok. Ja és nyilatkozó anyuka elmondta, hogy így a férjekre is több az idő, amit a kapcsolatok megmaradása is jelez. Na már most gondoljuk végig. Ugye tudjuk, hogy a régi női és férfi szerepek már nem működnek, és sutba dobhatjuk a régi családmintákat is, mert ma már más világot élünk? Tehát valami újat kell kitalálnunk. Vagy mégsem? Vagy inkább fel kellene vennünk a két generációval korábban leejtett fonalat, és tovább szőnünk a történetünket? Elismerni, hogy igenis szükség van a htb-kre, a családanyákra, és biztatni őket, hogy jól csinálják? Kellenek ők, akik otthon varázsolnak, akik otthont varázsolnak, és nevelik a népet. Akik babaházakat készítenek papírdobozból, aztán ebből kisvállalkozást, akik mosható betéteket varrnak más asszonyoknak, hogy azok ne fullasszák soselebomló szemétbe unokáikat egy szép jövőben. Akik ékszereket készítenek más nőknek, akik beszélgetnek, hogy megkönnyítsék mások lelkét.
Ne értsetek félre, nem magam miatt írok. Hanem azért, hogy egyre többen legyünk. Azért, hogy a férfiak érezhessék magukat férfinak, és mi ezt hagyjuk, és szeressük őket ezért. Azért, hogy merjünk nők lenni. Azért, hogy merjünk családanyák avagy htb-k lenni, vagyis háztartás- és egészségmenedzserek lenni. Azért.
2011. okt. 20.
Édeskömény tinktúra
2011. okt. 20. 9:40, a bejegyzést welfin írta
| még nincsenek kommentek
Címkék: édeskömény, pálinka
Múlt héten Tesó barátnőjétől kaptam egy kis szatyornyi édeskömény termést az ernyőjével együtt. Hát ez is jó kis lassító a gesztenyepucolással együtt. Leültem a konyhába, és csak szedegettem, csak szedegettem, és még mindig nincs vége. Aztán megláttam a horvát gyógynövényes újságban egy nagyon egyszerű receptet (mint ahogyan a tinktúrák azok szoktak lenni...) édeskömény tinktúra elkészítésére. Az alkoholos kivonat receptek általában úgy szólnak, hogy vegyél 70%-os alkoholt a gyógyszertárban, meg desztillált vizet, és azokkal készítsd el. No már most az alkohol nagyon drágán kapható! Ezért szoktam én csak simán pálinkával dolgozni, hisz az is van 40-50 fokos kábé, és ha a vizet az alkoholhoz keverem, nem ugyanott vagyok?
Hozzávalók:
3 evőkanál édeskömény termés (vagyis a magja)
2 dl tiszta pálinka
üvegcse
Tiszta üvegcsébe szórd bele az édesköményt, majd locsold le a pálinkával. Tedd rá az üveg kupakját, és jól rázd össze, majd engedd ki belőle a fölösleges levegőt. A kamrába tedd be egy fél holdciklus idejére. Néha rázogasd össze. Majd az idő elteltével szűrd át, töltsd sötét üvegcsébe, és tartsd hűvös helyen.
Mire is használjuk? Pattanásokra és azok friss hegeire, de a ráncosodás visszaszorítására is jó. Belsőleg pedig alkalmazhatjuk emésztés elősegítésére, stresszes, vagy háborgó, vagy savas gyomor nyugtatására (30 csepp kivonat egy pohár vízbe).
Gesztenye - sülve vagy főve?
2011. okt. 20. 9:15, a bejegyzést welfin írta
| még nincsenek kommentek
Címkék: gesztenye
Ez a kérdés igazán néhány napja kezdett el foglalkoztatni, mert vasárnap a káptalantóti varázspiacon vettünk aprószemű gesztenyét (szelídet persze). Aztán kisütöttem a felét, és nagyon megszenvedtünk a megpucolásával. Ekkor jutott eszembe, hogy ezt a finom csemegét főzni is szokták, no de hogyan? Bevágva, megpucolva (akkor biztos nem főzöm meg soha, ha előtte kell nyersen megpucolni), vagy hogyan? Aztán rákerestem a neten, és csak fórumokon találtam hozzá segítséget, ez meg is lepett rendesen. A gesztenyét egészben, bevágás, pucolás néllkül annyi vízben tedd fel főni, hogy ellepje pont, ha elfőtte, pótold. Főzd, amíg már a villa átmegy a héján. Nedvesen pucold meg. A kés szinte könnyedén vitte, bár így is sok időbe telik, míg kiszedegeted a mannát a héjából, de mennyivel könnyebb, mint sütve! Finom is, és kevesebb megy kárba. Úgyhogy én tegnap átkerültem a gesztenyefőzők táborába. Gesztenyefőzők, előre! :-)
2011. okt. 15.
Vegyszertelen fejem egy éve
2011. okt. 15. 9:46, a bejegyzést welfin írta
| még nincsenek kommentek
Címkék: haj
Jelentem: egy éve nem használok sampont, hajbalzsamot. És nem hiányzik! A tojássárgája nagyon bevált. Úgy 10 naponta mosok hajat, de volt már, hogy két hétig is kihúzta. Persze nyáron más, mint a sapkás téli időszakban, ilyenkor ugyanis jobban zsírosodik a hajam. Azóta nővérem is átállt, és köszöni, jól van, sőt elmondása szerint lerövidült a hajmosással eltöltött idő a samponos-balzsamoshoz képest, miután megszokta az előkészületeket (tojást szétválasztani, almaecetes vizet előkészíteni). A hajmosás napján pedig vagy rántottát, vagy valamilyen gabonafelfújtat, vagy tojással töltött kenyeret (zsírban kisütöd a lyukas kenyérszeletet, és beleütöd a tojást) eszünk, így felhasználjuk a maradék tojásfehérjét.
Igazándiból nem is értem magam, hogy korábban miért nem találtam meg ezt a módszert. Bizonyára a reklámok erőteljes hatása miatt azt hittem, hogy a létezés normál módja az, ha mindenféle cuccot kenünk magunkra. Aztán 30-on túl kezdek ezekről lemondani, amikor a reklámok szerint már banyaként kellene kinéznem, hiszen kétszer annyi vagyok, mint a szereplő csajok. Épp egy hete döbbentem rá, hogy nyáron a fogporon, a deón és a szappanon kívül szinte semmi mást nem használok nap, mint nap. Elvetemült vagyok? Vagy épp ez a normális? Szerinted?
Furmányos süti
2011. okt. 15. 9:24, a bejegyzést welfin írta
| 1 komment
Ezt a receptet Tesó berátnőjétől kaptam, és nagyszerű arra, hogy közelünkben élő, netalántán saját gyerkőceink életébe titkon becsempésszük a céklát. Bár most olvastam, hogy a növényi vas felszívódása sokkal rosszabb, mint pl. a húsokban lévő, de véleményem szerint a céklában nem csak a vas jó.
Hozzávalók:
250 g cékla (de kipróbálhatod sütőtökkel is, ezt még nem tettem, de valami isteni lehet)
3 tojás
1,5 dl olívaolaj
180 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
75 g kakaópor - az igaziból, nem az instantból (ez szerintem rengeteg, általában a felét sem teszem bele, bár az igaz, hogy így földízűbb a süti)
1 tk sütőpor
1 tk szódabikarbóna
100 g barna cukor
egy kicsi vaníliás cukor
Főzd meg a céklát héjában, vízben, só nélkül. Majd vágd össze apróbb darabokra, és turmixold össze. Keverd össze a tojással és az olajjal.
Egy másik tálban keverd el a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát, a cukrot a kakaóval. Ezután a száraz összetevőket apránként keverd a céklás tojáshoz. Cserép sütőtálban süsd ki. 180 fokon 30 perc alatt kész is. Baracklekvárral valami gyönyörűség.
2011. okt. 4.
Cickafark tinktúra
2011. okt. 4. 15:01, a bejegyzést welfin írta
| még nincsenek kommentek
Ez már régóta járt a fejemben. Hogy a cickafarkból is biztosan lehet tinktúrát készíteni. De valahogy nem találtam hozzá receptet, lehet, hogy nem is kerestem. Most viszont megtalált. Horvátországban megjelenik kéthavonta egy Gyógynövények elnevezésű magazin, és abban találtam. Ott belső fogyasztásra ajánlották, napi 30 cseppet teába, magyarul külső használatról olvastam. De találtam angol nyelvű oldalakat, ahol leírják, hogy a cickafark a vér gyógyszere, vagyis elállítja a vérzést, ha az szükséges, és kihozza, ha az szükséges (kivéve a menstruációnál). Mindenesetre kisebb sebek gyors gyógyulásához külső kezelésként nagyon jó ez a tinktúra, de ha kosz került a sebbe, ne ezt a növényt használd, mert túl gyorsan beforr a seb, még mielőtt kitisztulna. Az árnika nagyon jó helyi megfelelője.
Frissen virágzó cickafarkat szedj tiszta helyről. Leveleket és virágokat is. Vágd össze, és tedd bele egy tiszta üvegbe. Önts rá pálinkát, keverd meg, csavard rá a tetőt, majd rázd össze, hogy távozzon a maradék levegő. Naponta rázogasd meg, és néha nyisd is ki, hogy a fölös levegő távozzon. Egy holdciklusnyi ideig hagyd a kamrádban ázni, majd szűrd le, és töltsd sötét üvegbe, amit címkézz fel. Használd úgy, hogy gondolj szeretettel a növényre, amely a pálinkának átadta az erejét.
2011. okt. 3.
Kálciumos süti
2011. okt. 3. 16:10, a bejegyzést welfin írta
| még nincsenek kommentek
Tegnapelőtt éjszaka felébredtem, és házkeresés kapcsán pörgött az agyam. Akkor jutott eszembe egy másik szezámos édesség (az elsőt lásd korábban: szezámmagos golyó cím alatt). Hihetetlenül hamar megvan, bár édességnek lehet, hogy nagyképűség nevezni, hiszen alig édes.
Kell hozzá:
mandula (vagy dió)
szezámmag
alma
zabdara
A szezámmagot pirítsd meg egy serpenyőben olaj nélkül épp csak addig, amíg már serceg magától. Majd tedd félre hűlni. Reszeld le az almát (én 2 darabot reszeltem le apróra). Ha kihűlt, őröld meg kávédarálóban a szezámmagot. Daráld le a mandulát is kézi darálóval apróra. Keverd össze a reszelt almát a darált szezámmal és mandulával, majd a nedvességétől függően tegyél hozzá zabdarát, amennyit felvesz. Gyúrd össze, és formázz belőle kis korongokat - vagyis kekszeket. Sütőpapírra tedd egy tepsibe őket, majd 200 fokos sütőben 5 perc alatt süsd meg őket (vagy addig amíg a széle pirulni kezd). Nem egy "edd-meg-azonnal-süti", mert elég tömény, inkább oszd be, és naponta egyél meg 2-3-at. Így sokat teszel a természetes kálciumbevitelért. Próbáld ki lekvárral, vagy joghurttal, mindkettővel finom. Szerintem magában is...
Képet erről nem készítettem, pici barna kekszecskék lesznek, melyek nem túl dekoratívak :-)
Csipkebogyó tinktúra
2011. okt. 3. 15:43, a bejegyzést welfin írta
| még nincsenek kommentek
Címkék: csipkebogyó, pálinka
Elnézést kérek, hogy mostanában ilyen ritkán jelentkezem. A nyár eleje azért volt zűrös, mert hirtelen minden egyszerre virágzott, termett, és így csak gyűjtés és feldolgozás töltötte be a napjaimat. Aztán meg házat keresünk, ami elég sok tanulással és néha kudarccal is jár. A gyűjtésre viszont most is szorítok időt, pláne ha csipkebogyóról van szó, hiszen tavaly olyan jól sikerült a tinktúrája. Arctoniknak használtam, és isteni lett utána az arcbőröm! Most még fontolgatom, hogy kencébe keverjem-e bele, lehet, hogy úgy is kipróbálom. Nagyon jó nyálkás állagú tintkúra lesz, ami gyönyörűen ápol. Receptet nem találtam hozzá a neten, de kipróbáltam, és bevált.
Szedj csipkebogyót. Én most szedtem, már ilyenkor is nagyon jó, tele van C-vitaminnal. A dércsípésre csak az várjon, aki lekvárt szeretne belőle, mert az puhítja is, és a cukortartalmán is sűrít (azt hiszem). Teának is megfelelő, ha most szeded. Lényeg, hogy legyen szép piros és egészséges. Csumázd le, vagyis késsel vágd le a bogyó két végén található szárat és egyéb maradékokat. Tedd bele egy tiszta üvegbe, önts rá pálinkát, csavard rá a tetőt, tedd be a kamrába, és hagyd a polcon legalább két hétig. Minél tovább hagyod, annál nyákosabb lesz. Naponta rázogasd össze (vagy amikor eszedbe jut), néha nyisd ki, hogy a fölösleges levegő tudjon távozni. Ha eltelt az idő, akkor szűrd le alaposan (dupla gézlap + szűrő), mert a csipkebogyó magjait szép kis tüskés szálkák védik, és ez belekerülhet. Csöppents egy vattadarabra belőle, és simogasd vele végig az arcodat. Mivel alkoholos, így picit száríthat, de a nyákosság miatt én ezt nem vettem észre. Keményen gyógynövényes szaga van, ezt érezni fogod magadon egy ideig.
2011. szept. 3.
Szőr
2011. szept. 3. 14:39, a bejegyzést welfin írta
| még nincsenek kommentek
Címkék: szőr
Amikor még a társadalmi nyomást én is éreztem magamon, és fontosnak tartottam mások véleményét, akkor még én is lenéztem azokat a nőket, akik szőrös lábbal és hónaljjal szaladgáltak. Egyszer a buszon rémüldöztem, amikor egy egész szép nő kapaszkodás közben szégyenérzet nélkül (!!!) villantotta szőreit a hónaljában. Nem is tudom, hogy mi volt bennem erősebb. A társadalmi nyomás, vagy az az érzés, hogy ha egyszer én is megszenvedek a szőreimmel, akkor más ne lazázzon, hanem legyen ő is higiénikus és szép csupasz. Csakhogy van egy bökkenő. Az én bőröm nem szereti a szőrtelenítést. Mindenfélét próbáltam, és begyulladnak a szőrtüszőim, a bőröm olyan lesz utána, mint amit leforráztak, barna folt a hónaljon, vörös pöttyök a lábon, melyek nem múlnak el csak hónapok múlva. Szőrnövekedésem viszont eléggé gyors, így a bőr sohasem tud begyógyulni. Aztán a magyar népi gyógyász suliban tanultunk valami nagyon érdekeset, amin már én is agyaltam korábban. Vagyis, hogy miért is nő a szőr oda, ahol nő. A védelem és a verejték elvezetésén túl van egy nagyon fontos feladata a szőrnek, mégpedig az energia csatornázása. A szőreink pici energia-antennák, melyek oda nőnek, ahol szükség van rájuk. És ha "küzdünk" ellenük, vagyis kiszedjük, akkor számunkra szükséges energiacsomagok felvételétől fosztjuk meg magunkat, amit a szervezetünk kompenzál, mert nem buta, így pl. a hónalj lecsupaszítása után kiszőrösödik a hónalj környéke, a mell, stb. Elgondolkodtató, ugye? Aztán azon is elmélkedtem még, hogy a férfiak miért lehetnek szőrösek, és mi miért nem? Úgyhogy tavaly nyáron elkezdtem lázadni, és szőrös lábbal rövid szoknyát hordtam, meg szőrös hónaljjal trikót. Jobban megnéztek, mint amikor piercing volt a szemöldökömben. Szóval ha lázadni akartok, próbáljátok ki! Azóta kicsit visszafogtam magam, és inkább hosszú szoknyát hordok és pólót, de idén eddig csak szívtam azzal a két cukorgyantázással, amiben részem volt. A hónaljam rondább volt csupaszon barna folttal, mint szőrrel. Úgyhogy csajok, akiknek babapopsi bőrötök marad a szőrök kiírtása után is, csak nyugodtan csináljátok, én inkább folytatom az ősasszonyok mozgalmát. Aki bátor, vagy csak elege van a divatos kínzásból, kövessen! :-)
